MEGLEPETÉS

Gondoltam most mindenkit jól meglepek, és írok én is egy bejegyzést. Szerintem hetek fognak eltelni, mire az első ember észreveszi:).

Először is gyorsan összefoglalom (a teljesség igénye nélkül) mik történtek a nyáron. A legtöbb dologról külön-külön meséltem kb mindenkinek skype-on, úgyhogy nyugodtan csak fussatok át a következő részen. A legmenőbb, hogy levezettem éjszaka Los Angeles-be a kissráccal a kocsiban, (7 órába tellett, a srác végigaludta az utat, nekem viszont egy idő után annyira fájt a fenekem, hogy esélyem se lett volna véletlenül elaludni a volán mögött). Azért kicsit álmos voltam éjszaka, de amikor megláttam LA-t, a felhőkarcolókat meg a fényeket, annyira durván jó érzés fogott el, hogy úgy éreztem napokig képes volnék ébren maradni. Miután hajnali 2 körül letettem a srácot egy hotelnél, továbbutaztam Long Beach-re (ami nem LA) a couchsurfing-es sráchoz és kutyájához, akinél az első pár éjszakát töltöttem. Nagyon jó arc gyerek volt, általa ízesített röviditalokkal fogadott, végigkóstoltam majdnem az összeset (volt vagy 20 féle), aztán már nem kellett sok, hogy sikerüljön elaludnom. Másnap viszonylag korán keltünk, neki dolgoznia kellett egy kicsit, úgyhogy elmondta mik a lehetőségek arrafele, kölcsönadta a menő beach-biciklijét, meg a jógamatracát, úgyhogy körbetekertem a környéket (nagyon menőnek éreztem magam, tiszta surf filmes feeling-je volt a helynek, leírhatatlan), bringáztam az óceán-parton, reggeli jógáztam, ettem ittam mulattam, aztán pár óra múlva visszamentem a lakáshoz. Elmentünk kocsikázni egy kicsit (tető nélkül, ahogy ilyen helyeken kell), söröztünk, boroztunk, összefutottunk a haverjaival, megtanítottak longboard-ozni (ez volt a legmenőbb, longboard-dal a hónam alatt lesétálni a partra, tökre mintha odavaló lettem volna:), bulizgattunk, aztán másnap még amíg dolgozott biciklizgettem amerre még nem voltam, aztán elindultam Hollywoodba. Csinált a srác egy tök cuki térképet, hogy hol meg mit érdemes látni, azokat mind jól meg is néztem, aztán nagy nehezen találtam egy tök jó hostelt a csillagos úton, pont a Jimmy Kimmel stúdió mellett, így a szobámból ráláttam a stúdió koncertrészére, és lehetett látni ahogy a fotósok meg rajongók állnak a kerítés egyik oldalán, az éppen adásba készülődő együttes meg a másik oldalon, és ahogy az együttes egyik tagja ki akart menni a stúdióból, a fotósok elkezdték kergetni, úgyhogy láttam paparazzi üldözést is, ami nélkül gondolom nem is lett volna igazi az élmény. “Hírességgel” csak egyel találkoztam, bár nem hiszem, hogy otthon sokan ismerik, de én örültem, hogy felismertem valakit. Voltam Venice Beach-en, ami kicsit retkesebb, mint vártam volna, de amúgy nem volt rossz, meg volt annak is a maga fílingje. Annyi mindent láttam és olyan élmény volt az egész, hogy úgysem tudnám átadni, nem írok erről többet, lehet majd a Kata nagyobb sikerrel jár élményátadás ügyében. Aztán július 3-án este hazavezettem (mert azt mondták inkább akkor menjek, mert 4-én sok részeg lesz az utakon), de olyan zsúfoltak voltak az autópályák, hogy lehet jobban jártam volna a 4-ével. Viszont láttam autópálya felett köröző helikoptert ami reflektorfénnyel keresett valamit:),

A nyár többi része is nagyon jó volt, sokat voltunk itt/ott/amott, meglátogattuk a Silicon Valley kötelező helyeit, szereztem ismerősöket a Facebook-nál, Goggle-nél, Apple-nél, úgyhogy remélem majd hasznukat tudom venni ha jön a Kata:).

Nyáron elkezdtem és befejeztem a sulit a Stanford-ban (amitől remélem eldobják az agyukat a jövőbeli alkalmazóim, pedig nem volt akkora nagy cucc), most a City College of San Francisco-s szemeszterem felénél járok. A héten a feladatunk az órán egy kisfilm felvétele volt filmcrew segítségével, így a tanár minden diáknak kiosztotta a szerepét (vágó, operatőr, világító, producer, mindenes, hangmérnök,...) és rám osztotta a rendező feladatát, úgyhogy tök büszke voltam:).

Aztááán… ja igen, ami már mindenkinek a könyökén folyik ki, ugye belekezdtem a quidditch-be, és baromi jó az ottani társaság, sokat járunk össze, általuk végre voltam igazi amerikai házibuliban Halloween-kor, beer-ponggal meg őrült emberekkel, mindennel ami kell;). Szóval, a quidditch csapattal jövő hétvégén elmegyünk Arizonába a Western Cupra. Nemréh ki lettek sorsolva a csoportok, hogy ki játszik ki ellen, és a mi kis Bé csapatunk berekerült a legnehezebb csoportba, ilyenek ellen fogunk játszani, hogy Lost Boys (LA-ből, az anyacsapatunk fő ellenségei), UCLA, Utah, meg mittom, mindenki aki ezerszer jobb nálunk. Ha nem élném túl a hétvégét tudjátok, hogy jó életem volt. De ami a legdurvább, hogy valószínű kell majd bíráskodnom (amit már csináltam a Stanford tournament-jén, de az unofficial volt), és ettől nagyon parázok. Egy meccsen kb 6 bíró van, szerencsére a HeadRef test-en nem mentem át, így a legnagyobb felelősség nem rajtam lesz, de akkor is. (Nem önszántamból tettem le a többi vizsgát, egy csapat csak akkor mehet a Western Cup-ra, ha a csapatból legalább 1 játékos nekimegy a HeadRef tesztnek, és ahhoz hogy annak nekimenj, át kell menni a SnitchRef és az AssistantRef teszteken - és ezek nem könnyűek, eddig csak nekem sikerültek a csapatból, úgyhogy mindenki mindenhol tökre gratulált. :)) Ja, és lesz rólam Quidditch Trading Card:D (ez is csak 7 embernek adatik meg 1-1 csapatból:). Na jó, ígérem többet nem beszélek Quidditch-ről.

Voltunk szombaton San Francisco-ban óriás fogócskát játszani, 3000 emberrel, befoglaltuk az egész várost, leírhatatlan élmény volt.
Igazából még mindig minden leírhatatlan, akárhányszor belegondolok, hogy itt vagyok, még így, hónapok után is kiráz a hideg, és annyi jó dolog történik, hogy az a néhány rossz nap is, ami van hamar feledésbe merül:).

Egyelőre ennyi, osszátok be a következő hónapokra :P

Most már harmadszor kezdem el írni az új bejegyzést, remélem kivételesen be is fejezem. Illetve eddig mindig csak megnyitottam, hogy végre nekilátok, és fél óra múlva ki is jelentkeztem, hogy majd holnap. Lustaságom határtalan.

Egy gyors összefoglalás a gyerekekről:
Jó arcok, már ami azt illeti, hogy nem bunkók velem, válaszolnak, ha kérdezek, néha bevonnak a dolgaikba, de szorosabb kapcsolat még nincs köztünk. Ha belegondolok, hogy már babakoruk óta folyamatosan van au pair-jük, nem is hiszem, hogy nagyon kötődni fognak hozzám, hiszen már biztos úgy tekintenek egy au pair-re, mint valakire, aki itt van egy évig (jobb esetben), aztán úgyis lelép, jön majd helyette másik. Persze ezt nem éreztetik velem. A feladatom általában annyi, hogy reggel csinálok nekik szendvicseket, amit elvisznek suliba (a sulinak holnap vége), aztán ha leléptek, kicsit rendbe teszem a szobáikat, meg a konyhát, és ha kell, elviszem őket suliba vagy ahova menni akarnak, vagy hazahozom őket. Legfőbb dolgom a sofőrködés, ami jó, mert tökre belejöttem a vezetésbe meg az itteni közlekedésbe, szeretem is.
Az érdekes inkább az itt, hogy nagyon durván megy a kajapazarlás. Rengetegszer van, hogy beleharapnak a reggelibe, és utána kidobják, vagy pl. a kissrác az ebédre szánt szendvicset sose viszi el, ha mégis sikerül ráerőltetnem, akkor általában azt is a kukában találom meg. Kérdeztem apukát, hogy mit kezdjek a dologgal, ő azt mondta, hogy semmit, ez szokásos itt (nem csak akkor, amikor én csinálom a kaját, a vacsorával is csinálják ugyanezt, volt pl., hogy anyuka csinált makarónit, de a középső srác inkább hotdogot akart, csinált neki külön azt, de 2 harapás után az is a szemétben végezte). Kicsit rendetlenek is, de ez is amiatt van, hogy hozzászoktak, hogy valaki úgyis elpakol utánuk. Viszont mindig mindent megköszönnek, és légyszíves-sel kérnek meg dolgokra, nem parancsolgatnak.
Párszor én is csináltam vacsorát, már a kinti nagy grillezőt is használtam (és nem égettem oda semmit), csináltam már rántott húst, narancsos csirkét, meg ilyesmiket, és ezek nagyjából el is fogytok, úgyhogy királyság:).

A hétvégéim áltlában szabadok, úgyhogy van időm kimozdulni.
Első hétvégén mindkét nap bementem San Francisco-ba Dettivel várost nézni, meg vásárolgatni.

Háttérben az Alcatraz.

Van egy móló, ahol fókák pihennek/veszekednek egész nap, általában az összes stég televan. Tök cukik.

Golden Gate.

Így fordítják meg a Cable Car-t

Az idő szeles volt, ezért nem vettem észre mennyire süt a nap, le is égett az arcom rendesen, még mindig meg van a homlokomra lógó tincs vonala.

A hét csütörtökjén elmentem egy stanfordi nyílt előadásra, érdekes dolgokat meséltek, és mondták, hova menjünk ha érdekel minket, hogy hogyan zajlik egy tárgyalás, majd egyszer elnézek arra is.

Igen, a bíró egy kalóz:)

Amúgy tök menő a Stanford, egy külön kis város rengeteg gyönyörű épülettel meg pálmafával, és vicces volt, amikor jöttem hazafelé az előadásról este 9 körül, már kissé kihalt volt a hely, de a különböző kutatási épületekből félelmetes hangok hallatszottak, vártam mikor robban fel valami, vagy támad rám Hulk, de ilyen sajnos nem történt.

Aztááán, szerencsére rátaláltam a meetup.com oldalra, ami egy baromi jó találmány, közös érdeklődésű embereket/csapatokat hoz össze különböző programokra. Szombaton voltam is frizbizni egy ilyen csapattal Mountain View-ban. Azt hittem csak egyszerű kis játék lesz unaloműzésként, el is mentem farmerban meg a sárga cipőmben, de amikor megérkeztem, láttam, hogy a rét mellett rendes sportöltözetben melegítenek az emberkék, gondoltam ennek nem lesz jó vége. Oda mentem (majdnem nem), hogy ők-e azok, mondták, hogy igen, körbeálltunk, hajítgattuk a korongot (gondoltam ennek a nagy bemelegítés?), aztán egy idő után az egyik srác elkezdte kirakni a pályát, de akkorát, hogy el se láttam a végéig. Kiderült, hogy Ultimat Frisbee-zni akarnak. Hoppá. Nembaj, egyszer élünk, nem szaladtam el, beálltam az egyik csapatba, és próbáltam folyamatosan úgy helyezkedni, hogy még véletlenül se dobják felém a korongot. Egy ideig sikerült is megúsznom a dolgot, de néha azért kénytelen volt a csapatom rám bízni magát, pechjükre. Egyszer viszont egy olyan szépet mentettem, hogy majdnem elbőgtem magam gyönyörűségemben: egyik csapattagom bement a pontszerző helyre, és dobták neki a korongot, de nem bírta elkapni (ha leesik nem szerzünk pontot), és én odarepültem és behasalással elkaptam, és meglett a pont, meg jó néhány pacsi és wow:). Mondtam, hogy a csúcson kell abbahagyni, úgyhogy nem sokkal később le is léptem (de leginkább azért, mert majdnem elájultam, iszonyat meleg volt és a hasszú fekete gatya nem segített, rengeteget kellett futni), meg amúgyis mennem kellett San Francisco-ba az első Cluster Meeting-re (au pair meg local coordinator találkozó). Még a vonat előtt beestem egy mekibe, hogy gyorsan átöltözzek, meg bevigyek vmi folyadékot, aztán a vonatúton kicsit kipihentem magam, de nagyon jó kedvem volt, a mozgás ezt hozza ki az emberből. A meeting nem volt nagy szám, de volt ingyen kaja meg pia, és megismerkedtem egy csajjal, aki itt a környéken lakik, úgyhogy volt előnye a dolognak. Dettivel viszonylag hamar leléptünk, elmentünk a Ripley's hihetetlne kiállítására, meg sétálgattunk, aztán lekéstem a kiszemelt vonatot, úgyhogy jó későn értem haza.

Másnap megint visszamentem SF-be, mert egy meetup-os csoporttal megnéztem (Detti nem jött el) a Now You See Me c. filmet (ajánlom mindenkinek, engem már az első percben megfogott, mert bedőltem az első trükknek. Van egy sejtésem, h hocs csinálták (nem azt, h nincs benn a pakliban a kiszemelt kártya, tudom, h az teljesen más pakli volt), de újra meg kell néznbem, hogy biztos legyek a dolgoban. Mozi után kaja mellett szocializálódtunk a plaza földszintjén. Miután rendeltem az egyik büfében, egy ilyet kaptam:

és naívan azt hittem, hogy ezzel majd bemérik a helyzetemet, és kihozzák a kaját. De nem, egy idő után elkezdett rezegni meg villogni meg csipogni, és kiderült, hogy nekem kell begyűjtenem a hamburgeremet, ez csak jelez mikor van kész. Jó volt ez a találka is, rengeteget beszélgettünk jófej emberekkel, néhánynak még volt valami fogalma is, hogy hol van Magyarország:).

A mostani hétvége volt az első, hogy nem mentem be SF-ba, de azért így sem unatkoztam. Szombaton Mountain View-be voltam egy filmes meetup-on egy billiárdszalonban, itt is voltak érdekes emberek, elkezdtem kapcsolatokat építgetni, ki tudja mit hoz a jövő. Tegnap (vasárnap) minigolfozni voltam Redwoodban a japán au pair-rel akit a cluster meeting-en ismertem meg, megy egy haverjával, aztán beültünk egy japán étterembe San Mateo-ban, érdekes dolgokat kóstoltatott meg velünk.

Azért hogy ne hazudtoljam meg magam, szoktam alakítani is, aminek sajnos mindig van szemtanúja. Volt, hogy nem sikerült rükvercbe tenni a Pick Up-ot, ezért dominószerűen eldöntöttem a ház előtt parkoló bicikliket (Cat-tel az anyósülésen), mondtam Father's Gay-t Day helyett, muscle fever-t soreness helyett (apuka azóta is ezzel szivat), a moziban szerencsétlenkedtem egy sort az üdítővel, és egy srác csak állt ott és bámulta. Pl. rossz fedőt vettem ki, és ő ezt látta, és mutatta felém az övét, hogy olyat kell az én üdítőmhöz, én azt hittem nekem akarja adni, ezért ki akartam venni a kezéből, de ő nem engedte, mondtam h upsz bocs, elvettem egyet a többi közül, (ő nem mozdult, és nézte, hogy mit csinálok), de miután rápróbáltam  a poharamra, kiderült, hogy az nagy rá, és utána a srác mondta is, hogy nagy, mondtam köszi, aztán harmadikra sikerült eltalálnom a méretet is, erre kiöntöttem majdnem a felét ahogy próbáltam rá rakni (a srác még mindig nem mozdult), aztán elmentem popcornért, és mentem sorba állni fizetni, de véletlen beálltam a srác elé, mondta, hogy nyugodtan..., erre kinyílt egy másik kassza, odamentem, a srác meg "rohadjak meg" fejet vágott, mert ő akart odamenni. Remélem lekéste a filmjét. Aztán egyszer volt olyan is, hogy sötétbe mentem be anyuka apartmanjába Rohanért, és anyuka a barátjával filmet nézett, én meg a sötétség miatt nem vettem észre, hogy el van húzva a szúnyogháló, és simán átsétáltam rajta, ezzel leszakítva az egészet. Anyuka pasija röhögőgörcsöt kapott (amíg azt nem mondtam, hogy ez nem vicces), mondta, hogy majd megjavítják. Remélem sikerült nekik.

Nagyjából megvan, hogy milyen órákra fogok járni, 2 órát veszek fel a Stanford nyári esti egyetemén, egyet meg a City College of SF-ban (ha nem késem le a határidőket).

Na, lassan a végére érek a mai adagnak (és csak 3-szor kellett közben sofőrködnöm:), tudom, hogy fog eszembe jutni pár dolog, amiket kihagytam, dehát ez mindig így van, majd elfelejtem őket újra.

Puszi!

Ezt csak így gyorsan beszúrom, h milyen jófej apuka:
még a hét elején vagy előző hét végén érdeklődött, hogy van-e valamire szükségem, és ezért megkérdeztem, hogy nincs-e valami régi nemhaszánlt hangfaluk, amit kölcsön tudna adni, keresgetett sokáig, de nem volt, erre most hazaérek, és egy tök jól szóló (tényleg jól szól!) mobildokkoló vár a szekrényemen, töltővel rádióval ébresztőórával mindennel felszerelve:)).

E-bay-ről rendelte, mondta, hogy ennek volt a legjobb az értékelése, de az árát nem árulta el. Királyság:)).

Gondolom illene már új bejegyzést készíteni, úgyhogy végre nekiszántam magam. Nem mintha nem lenne időm rá, van, rengeteg, csak mindig annyira elhúzom a dolgot, hogy addigra annyi minden összejön, hogy lusta vagyok összeszedni a gondolataimat. Azt hiszem ott hagytam abba, hogy felszálltam a San Francisco-ba tartó gépre, ami tök menő járat volt, volt chill-out zene, hangulatos fények, vicceskedő safety video; az egyetlen gond az volt, hogy kaja nem járt az utasokank, és venni a gépen csak bankkártyával lehetett, ami nekem ugye nem volt, így tic tac-on és vízen éltem, de nem panaszkodom:).
(A safety videó, ha valakit érdekel:)

Miután leszálltam, a főnök már a csomagkiadónál várt, bemutatkoztunk, beszélgettünk valamikről, furcsállta, hogy ilyen kevés cuccom van, aztán mondtam neki, hogy nagyon éhes vagyok, úgyohgy elmentünk egy subway-be, mert mondtam, hogy gyors kaját szeretnék, mert annyira éhes vagyok, aztán hazavitt, gyorsan körbemutatta a házat, elmesélte, hogy éjjel néha rájár 1-2 mosómedve a macskakajára, úgyhogy ne lepődjek meg, ha baromi hangos dorombolást hallok, aztán berendezkedtem egy kicsit, és aludtam. A gyerekek az anyukánál voltak Menlo Park-ban, ami kb 10-15 percre van innen kocsival. Másnap elindultunk kocsival San Francisco-ba, mert volt pár elintéznivalója, de még el se indultunk, csak felmentünk a freeway-re, erre le is állt, hogy ok, akkor mostantól én vezetek, hoppá. Nembaj, legalább nem paráztam rá a dologra, egész jól ment, csak annyiba kötött bele, hogy túl a jobb oldalán megyek a sávnak, meg egyszer 10 mph-val átléptem a sebességhatárt (mert azt hittem, hogy 75, nem 65), de visszalassultam, úgyhogy nem volt gáz. Tényleg minden ki van írva, mit hol hogyan szabad mennyivel, rengeteg a stop tábla, és nagyon alacsonyak a sebességhatárok, úgyhogy remélem nem lesz gond a vezetéssel. Elintéztük az elintéznivalókat, egy kicsit láttam a városból is, (ő közben végig magyarázott, hogy mi hol van, hova érdemes menni, meg ilyenek, de annyira koncentráltam, hogy akkor hirtelen semmi nem maradt meg a mondottakból), aztán hazajöttünk, neki vissza kellett mennie dolgozni még, én meg kockultam egy darabig, aztán alvás. Másnap kb háromnegyed 5-kor keltünk, mert elkísértem a Bay Breakers nevezetű futásra San Francisco-ba, ahova vonattal mentünk, mert hogy úgyse lesz parkolóhely (volt), úgyhogy korán kellett indulni, hogy 7-re, a 3. csoport rajtjára odaérjünk. Az igazi futók általában az első 2 csoportban indulnak, csak főnök túl későn jelentkezett, ezért csak a beöltözött emberek közé jutott hely neki. Már a vasútnál tömörültek az őrült és már hajnalban részeg diákok, úgyhogy az egész vonat út vicces volt, aztán amikor megérkeztünk, olyan volt, mintha egy fesztiválba csöppentünk volna bele, hülyébbnél hülyébb jelmezes figurákkal vonoltunk vagy 25 percet a startig, aztán elindultak. Én addig kicsit várost néztem, meg találkoztam Dettivel (a magyar lánnyal), aztán hívott főnök, hogy visszaért. Kicsit kivolt, mert már egy nagyon elszokott a futástól (kb 20 éve futott utoljára, és most újbol fel akarja tornászni magát a maratonra), és az sem segített a dolgon, hogy végig egy meztelen, köpenyes srác futott előtte.

Úton hazafelé felkészített a gyerekekre, meg elmesélte, miért nem szerették az előttem lévő csajt, úgyhogy kezdett a gyomrom a torkomban lenni az esti találkozás miatt. Miután hazajöttünk, vezettem egy kicsit a Pick Up-ot, amit a lányának vett, mert majd decemberben meglesz a jogsija, és mindenképpen akart egy piros Pick Up-ot. Mondta, hogy amikor a Prius-t vezettem, és néha lenyúltam véletlen, mert sebességet akartam váltani, már tudta, hogy menni fog ez a kocsi is (nem ment, de belejöttem). Aztán vacsorára elvitt főnökasszonyhoz és a gyerekekhez, hogy megismerkedjek velük, meg amúgyis meg kellet valamit beszélniük (mocskos anyagiak). A lány (Cat-15) körbevitt a lakásban, meg a szomszédságban, megmutatta a medencét, jakuzzi-t, a fiúk iskoláját, a legjobb FroYo-zót meg a legközelebbi Starbucksot, aztán visszamentünk az apartmanba. Bevonultak a szobájukba, a szülők meg a teraszon beszélgettek, én meg álltam a kutyával, mint egy hülyegyerek, úgyhogy gyorsan elővettem a csokikat amiket nekik szántam, bementme velük a fiúk szobájába, és rögtön rákaptak mind a hárman, osztogatták meg számolgatták meg kérdezgettek, hogy milyen, én meg közben meglestem mit néz a legkisebb a gépépn (Finn-12), és mondtam, hogy hadd nézzem én is, és akkor mondték, hogy akkor inkább nézzük a tévén, úgyhogy legalább onnantól nem kellett egyedül lennem a nappaliban, hanem közösen tévéztünk, milyen romantikus. Aztán apuka hazament, elkészítettük a vacsit anyukával, megkajáltunk, anyuka odaadta a kulcsot, és hazavitt. Este még kaptam egy kis beszédet, hogy legyek nagyon óvatos vezetésnél a gyerekekkel, mert volt olyan au pair, akitől 4 nap alatt meg kellett válniuk, mert balesetet okoztoo, és ezt nagyon szigorúan veszi a főnök, és hogy most neki a gyerekei az egyetlenek akik vannak, akármilyen hálátlanok is.

Folyt. köv. holnap/holnapután, csak dolog van, puszi mindenkinek!

Jóska menni Amerika

Üdv néktek az Újvilágból.
Még csak egy hete vagyok itt, de jó sok minden történt, viszont a felét valószínűleg már el is felejtettem, ennek ellenére 2 részletben fogom adagolni az eddig történteket, lustaságomból és időhiányomból kifolyólag. Kezdjük a repülőúttal. Mégegyszer köszi Áronéknak, hogy elvittek, és még parkolójegyet is váltottak, hogy rendesen elköszönjenek, meg mindenkinek, aki aggódott, meg telefonált, meg ilyenek, nem könnyítették meg a helyzetemet:), de jól esett. Átértem a check-in-eken, vettem Főnöknek egy pálinkát, Főnökasszonynak egy Unicumot, a gyerekeknek meg jó sok csokit. Aztán elkezdett vérezni az orrom ezerrel, pedig már jó ideje nem vérzett, de oda se neki. Elállt, beszálltunk, felszálltunk, kajáltunk (vmi vagdalt parízeres olajos trutyit sóspereccel), leszálltunk, ismét vérzett az orrom, megint elállt, megint felszálltunk, ettünk, ittunk, filmet néztünk, megint ettünk, ittunk, és kb 8 óra múlva már meg is érkeztünk New Jersey-be, ahol a Bostoni cuccos miatt kicsit ránkszálltak, bekísértek minket egy ilyen elkülőnítő szerűségbe (féltem, h megnézik a táskám, és észreveszik benne az alkoholokat, amiket állítólag nem lehet bevinni az országba, de semmi ilyen nem történt), várni kellett jó sokat, aztán megkérdezték minek jöttem, természetesen nem jött ki értelmes mondat a számon, de mégis átengedtek, úgyhogy királyság volt:). És nem vérzett az orrom.
Aztán egy helpdesk-nél rendeltettem magamnak SuperShuttle-t, és kb 1 óra múlva, baromi nagy dugókon és rossz utakon átívelve megérkeztünk a New Yorker hotelbe, ami egy-egy öblös köpésre van a Madison Square Gardentől, a Time Square-től, és az Empire State Buildingtől.  Itt megismerkedtem Dettivel, a másik magyar lánnyal, aki szintén San Francisco-ba jött (konkrétan a városba), egy magyar családhoz. Ő később elmondta, hogy az egyik ismerőse légi irányító, ezért direkt megkapta a Frankfurtba menő gépünk a rövidebb útvonalat, meg elsőbbséget. Aztán gyors eligazítás: szoba, szobatárs, program, reggeli/ebéd voucher-ek (és hogy adjunk borravalót! és volt, aki elfelejtett adni, és másnap a pincér szólt neki, h a borravaló nincs az árban, és adjon neki ma mindenképp, mert holnap nem szolgálja ki), van-e kérdés, nincs, találkozunk holnap. Én a 21.-en laktam egy cseh lánnyal, aki már előttem odaért, és egy aranyos üzenettel várt, h elment kajálni mert éhes, és alig várja, h találkozzunk. Aztán én is leléptem egy idő után, elsétáltam az utcánkon a Central Park-ig, ott a Ritz-Carlton előtt láttam egy csomó embert üres lappal tollal aláírásra várni, de nagyon kockáknak tűntek, úgyhogy szerintem vmi képregényrajzó vagy játékfejlesztő lehetett az áldozat. Később visszasétáltam a 5th Avenue-n, vettem vmit inni, aztán haza is mentem, már nagyon fáradt voltam, nem volt nagyon másra erőm. Találkoztam a szobatársammal, megölelt, mintha már évek óta ismernénk egymást, beszélgettünk egy kicsit, aztán jóéjszakát.

Kilátás a szobából

A következő napok nagyrészét a tanfolyam kötötte le, ahol sok fölösleges info mellett jónéhány hasznos dolgot is megtudtunk, 2 nagyonjóarc, vicces csaj tartotta az előadás/gyakorlat szerűségeket, "tanulók" kb 18-an voltunk, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Dél-Afrikából, Lengyelországból, Cost Rica-ról, meg még ki tudja honnan vegyítve. Voltunk várost nézni csoportosan és kisebb csoportokban is, metróztunk, beültünkk ide-oda, rengeteget sétáltunk, láttunk érdekes dolgokat, de nehéz ezeket leírni, lehetetlen átadni a hangulatot.

Central Park - nagyon durva, hogy egy erdőszerű
madárcsicsergéses teknősös zöld övezetben vagy,
és ha elnézel a fák fölött, ott magasodnak a felhőkarcolók.
Kicsit szürreális.

Hip-hopperek a metróban

A WTC tornyok helyett óriás lefolyók vannak, amik köré márványtáblába vésték az áldozatok neveit.

New York City Cops

A Staten Island ingyenes Ferry-ről megnéztük a Szabadság-szobrot is, de sajnos a szigetre nem mehettünk, mert az egész felújítás alatt állt a legutóbbi hurrikán miatt.

Manhattan a Ferry-ről. Milyen Ferry?

Az Empire State Building 86. emeletéről

Knicks meccsre készülve a Madison Square Garden előtt

Egy félresikerült metróleszállás miatt Harlemben is kikötöttünk véletlenül, szerencsére fényes nappal, aztán gyalogolhattunk legalább 15 percet, mire találtunk fehér embert. Fényképezni nem mertünk. Voltunk a Columbia Egyetemen is, ahol épp befejeződött a diplomaosztó, láttunk filmes klikkeket, rengeteget sétáltunk a Broadway-en, de még így sem fért bele minden az időnkbe, egyszer-kétszer még vissza kéne nézni. Többre nem emlékszem.

Aztán jó hamar elérkezett a péntek, amit nagyon nem vártam, kicsit szomorú volt, hogy ott kell hagyni a megszokott embereket, és találkozni kell elsőre a családfővel. Mit ne mondjak, régen izgultam ennyire, szívesen szálltam volna inkább fel egy Magyarország felé tartó gépre...