Jóska menni Amerika

Üdv néktek az Újvilágból.
Még csak egy hete vagyok itt, de jó sok minden történt, viszont a felét valószínűleg már el is felejtettem, ennek ellenére 2 részletben fogom adagolni az eddig történteket, lustaságomból és időhiányomból kifolyólag. Kezdjük a repülőúttal. Mégegyszer köszi Áronéknak, hogy elvittek, és még parkolójegyet is váltottak, hogy rendesen elköszönjenek, meg mindenkinek, aki aggódott, meg telefonált, meg ilyenek, nem könnyítették meg a helyzetemet:), de jól esett. Átértem a check-in-eken, vettem Főnöknek egy pálinkát, Főnökasszonynak egy Unicumot, a gyerekeknek meg jó sok csokit. Aztán elkezdett vérezni az orrom ezerrel, pedig már jó ideje nem vérzett, de oda se neki. Elállt, beszálltunk, felszálltunk, kajáltunk (vmi vagdalt parízeres olajos trutyit sóspereccel), leszálltunk, ismét vérzett az orrom, megint elállt, megint felszálltunk, ettünk, ittunk, filmet néztünk, megint ettünk, ittunk, és kb 8 óra múlva már meg is érkeztünk New Jersey-be, ahol a Bostoni cuccos miatt kicsit ránkszálltak, bekísértek minket egy ilyen elkülőnítő szerűségbe (féltem, h megnézik a táskám, és észreveszik benne az alkoholokat, amiket állítólag nem lehet bevinni az országba, de semmi ilyen nem történt), várni kellett jó sokat, aztán megkérdezték minek jöttem, természetesen nem jött ki értelmes mondat a számon, de mégis átengedtek, úgyhogy királyság volt:). És nem vérzett az orrom.
Aztán egy helpdesk-nél rendeltettem magamnak SuperShuttle-t, és kb 1 óra múlva, baromi nagy dugókon és rossz utakon átívelve megérkeztünk a New Yorker hotelbe, ami egy-egy öblös köpésre van a Madison Square Gardentől, a Time Square-től, és az Empire State Buildingtől.  Itt megismerkedtem Dettivel, a másik magyar lánnyal, aki szintén San Francisco-ba jött (konkrétan a városba), egy magyar családhoz. Ő később elmondta, hogy az egyik ismerőse légi irányító, ezért direkt megkapta a Frankfurtba menő gépünk a rövidebb útvonalat, meg elsőbbséget. Aztán gyors eligazítás: szoba, szobatárs, program, reggeli/ebéd voucher-ek (és hogy adjunk borravalót! és volt, aki elfelejtett adni, és másnap a pincér szólt neki, h a borravaló nincs az árban, és adjon neki ma mindenképp, mert holnap nem szolgálja ki), van-e kérdés, nincs, találkozunk holnap. Én a 21.-en laktam egy cseh lánnyal, aki már előttem odaért, és egy aranyos üzenettel várt, h elment kajálni mert éhes, és alig várja, h találkozzunk. Aztán én is leléptem egy idő után, elsétáltam az utcánkon a Central Park-ig, ott a Ritz-Carlton előtt láttam egy csomó embert üres lappal tollal aláírásra várni, de nagyon kockáknak tűntek, úgyhogy szerintem vmi képregényrajzó vagy játékfejlesztő lehetett az áldozat. Később visszasétáltam a 5th Avenue-n, vettem vmit inni, aztán haza is mentem, már nagyon fáradt voltam, nem volt nagyon másra erőm. Találkoztam a szobatársammal, megölelt, mintha már évek óta ismernénk egymást, beszélgettünk egy kicsit, aztán jóéjszakát.

Kilátás a szobából

A következő napok nagyrészét a tanfolyam kötötte le, ahol sok fölösleges info mellett jónéhány hasznos dolgot is megtudtunk, 2 nagyonjóarc, vicces csaj tartotta az előadás/gyakorlat szerűségeket, "tanulók" kb 18-an voltunk, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Dél-Afrikából, Lengyelországból, Cost Rica-ról, meg még ki tudja honnan vegyítve. Voltunk várost nézni csoportosan és kisebb csoportokban is, metróztunk, beültünkk ide-oda, rengeteget sétáltunk, láttunk érdekes dolgokat, de nehéz ezeket leírni, lehetetlen átadni a hangulatot.

Central Park - nagyon durva, hogy egy erdőszerű
madárcsicsergéses teknősös zöld övezetben vagy,
és ha elnézel a fák fölött, ott magasodnak a felhőkarcolók.
Kicsit szürreális.

Hip-hopperek a metróban

A WTC tornyok helyett óriás lefolyók vannak, amik köré márványtáblába vésték az áldozatok neveit.

New York City Cops

A Staten Island ingyenes Ferry-ről megnéztük a Szabadság-szobrot is, de sajnos a szigetre nem mehettünk, mert az egész felújítás alatt állt a legutóbbi hurrikán miatt.

Manhattan a Ferry-ről. Milyen Ferry?

Az Empire State Building 86. emeletéről

Knicks meccsre készülve a Madison Square Garden előtt

Egy félresikerült metróleszállás miatt Harlemben is kikötöttünk véletlenül, szerencsére fényes nappal, aztán gyalogolhattunk legalább 15 percet, mire találtunk fehér embert. Fényképezni nem mertünk. Voltunk a Columbia Egyetemen is, ahol épp befejeződött a diplomaosztó, láttunk filmes klikkeket, rengeteget sétáltunk a Broadway-en, de még így sem fért bele minden az időnkbe, egyszer-kétszer még vissza kéne nézni. Többre nem emlékszem.

Aztán jó hamar elérkezett a péntek, amit nagyon nem vártam, kicsit szomorú volt, hogy ott kell hagyni a megszokott embereket, és találkozni kell elsőre a családfővel. Mit ne mondjak, régen izgultam ennyire, szívesen szálltam volna inkább fel egy Magyarország felé tartó gépre...