MEGLEPETÉS

Gondoltam most mindenkit jól meglepek, és írok én is egy bejegyzést. Szerintem hetek fognak eltelni, mire az első ember észreveszi:).

Először is gyorsan összefoglalom (a teljesség igénye nélkül) mik történtek a nyáron. A legtöbb dologról külön-külön meséltem kb mindenkinek skype-on, úgyhogy nyugodtan csak fussatok át a következő részen. A legmenőbb, hogy levezettem éjszaka Los Angeles-be a kissráccal a kocsiban, (7 órába tellett, a srác végigaludta az utat, nekem viszont egy idő után annyira fájt a fenekem, hogy esélyem se lett volna véletlenül elaludni a volán mögött). Azért kicsit álmos voltam éjszaka, de amikor megláttam LA-t, a felhőkarcolókat meg a fényeket, annyira durván jó érzés fogott el, hogy úgy éreztem napokig képes volnék ébren maradni. Miután hajnali 2 körül letettem a srácot egy hotelnél, továbbutaztam Long Beach-re (ami nem LA) a couchsurfing-es sráchoz és kutyájához, akinél az első pár éjszakát töltöttem. Nagyon jó arc gyerek volt, általa ízesített röviditalokkal fogadott, végigkóstoltam majdnem az összeset (volt vagy 20 féle), aztán már nem kellett sok, hogy sikerüljön elaludnom. Másnap viszonylag korán keltünk, neki dolgoznia kellett egy kicsit, úgyhogy elmondta mik a lehetőségek arrafele, kölcsönadta a menő beach-biciklijét, meg a jógamatracát, úgyhogy körbetekertem a környéket (nagyon menőnek éreztem magam, tiszta surf filmes feeling-je volt a helynek, leírhatatlan), bringáztam az óceán-parton, reggeli jógáztam, ettem ittam mulattam, aztán pár óra múlva visszamentem a lakáshoz. Elmentünk kocsikázni egy kicsit (tető nélkül, ahogy ilyen helyeken kell), söröztünk, boroztunk, összefutottunk a haverjaival, megtanítottak longboard-ozni (ez volt a legmenőbb, longboard-dal a hónam alatt lesétálni a partra, tökre mintha odavaló lettem volna:), bulizgattunk, aztán másnap még amíg dolgozott biciklizgettem amerre még nem voltam, aztán elindultam Hollywoodba. Csinált a srác egy tök cuki térképet, hogy hol meg mit érdemes látni, azokat mind jól meg is néztem, aztán nagy nehezen találtam egy tök jó hostelt a csillagos úton, pont a Jimmy Kimmel stúdió mellett, így a szobámból ráláttam a stúdió koncertrészére, és lehetett látni ahogy a fotósok meg rajongók állnak a kerítés egyik oldalán, az éppen adásba készülődő együttes meg a másik oldalon, és ahogy az együttes egyik tagja ki akart menni a stúdióból, a fotósok elkezdték kergetni, úgyhogy láttam paparazzi üldözést is, ami nélkül gondolom nem is lett volna igazi az élmény. “Hírességgel” csak egyel találkoztam, bár nem hiszem, hogy otthon sokan ismerik, de én örültem, hogy felismertem valakit. Voltam Venice Beach-en, ami kicsit retkesebb, mint vártam volna, de amúgy nem volt rossz, meg volt annak is a maga fílingje. Annyi mindent láttam és olyan élmény volt az egész, hogy úgysem tudnám átadni, nem írok erről többet, lehet majd a Kata nagyobb sikerrel jár élményátadás ügyében. Aztán július 3-án este hazavezettem (mert azt mondták inkább akkor menjek, mert 4-én sok részeg lesz az utakon), de olyan zsúfoltak voltak az autópályák, hogy lehet jobban jártam volna a 4-ével. Viszont láttam autópálya felett köröző helikoptert ami reflektorfénnyel keresett valamit:),

A nyár többi része is nagyon jó volt, sokat voltunk itt/ott/amott, meglátogattuk a Silicon Valley kötelező helyeit, szereztem ismerősöket a Facebook-nál, Goggle-nél, Apple-nél, úgyhogy remélem majd hasznukat tudom venni ha jön a Kata:).

Nyáron elkezdtem és befejeztem a sulit a Stanford-ban (amitől remélem eldobják az agyukat a jövőbeli alkalmazóim, pedig nem volt akkora nagy cucc), most a City College of San Francisco-s szemeszterem felénél járok. A héten a feladatunk az órán egy kisfilm felvétele volt filmcrew segítségével, így a tanár minden diáknak kiosztotta a szerepét (vágó, operatőr, világító, producer, mindenes, hangmérnök,...) és rám osztotta a rendező feladatát, úgyhogy tök büszke voltam:).

Aztááán… ja igen, ami már mindenkinek a könyökén folyik ki, ugye belekezdtem a quidditch-be, és baromi jó az ottani társaság, sokat járunk össze, általuk végre voltam igazi amerikai házibuliban Halloween-kor, beer-ponggal meg őrült emberekkel, mindennel ami kell;). Szóval, a quidditch csapattal jövő hétvégén elmegyünk Arizonába a Western Cupra. Nemréh ki lettek sorsolva a csoportok, hogy ki játszik ki ellen, és a mi kis Bé csapatunk berekerült a legnehezebb csoportba, ilyenek ellen fogunk játszani, hogy Lost Boys (LA-ből, az anyacsapatunk fő ellenségei), UCLA, Utah, meg mittom, mindenki aki ezerszer jobb nálunk. Ha nem élném túl a hétvégét tudjátok, hogy jó életem volt. De ami a legdurvább, hogy valószínű kell majd bíráskodnom (amit már csináltam a Stanford tournament-jén, de az unofficial volt), és ettől nagyon parázok. Egy meccsen kb 6 bíró van, szerencsére a HeadRef test-en nem mentem át, így a legnagyobb felelősség nem rajtam lesz, de akkor is. (Nem önszántamból tettem le a többi vizsgát, egy csapat csak akkor mehet a Western Cup-ra, ha a csapatból legalább 1 játékos nekimegy a HeadRef tesztnek, és ahhoz hogy annak nekimenj, át kell menni a SnitchRef és az AssistantRef teszteken - és ezek nem könnyűek, eddig csak nekem sikerültek a csapatból, úgyhogy mindenki mindenhol tökre gratulált. :)) Ja, és lesz rólam Quidditch Trading Card:D (ez is csak 7 embernek adatik meg 1-1 csapatból:). Na jó, ígérem többet nem beszélek Quidditch-ről.

Voltunk szombaton San Francisco-ban óriás fogócskát játszani, 3000 emberrel, befoglaltuk az egész várost, leírhatatlan élmény volt.
Igazából még mindig minden leírhatatlan, akárhányszor belegondolok, hogy itt vagyok, még így, hónapok után is kiráz a hideg, és annyi jó dolog történik, hogy az a néhány rossz nap is, ami van hamar feledésbe merül:).

Egyelőre ennyi, osszátok be a következő hónapokra :P