Gondolom illene már új bejegyzést készíteni, úgyhogy végre nekiszántam magam. Nem mintha nem lenne időm rá, van, rengeteg, csak mindig annyira elhúzom a dolgot, hogy addigra annyi minden összejön, hogy lusta vagyok összeszedni a gondolataimat. Azt hiszem ott hagytam abba, hogy felszálltam a San Francisco-ba tartó gépre, ami tök menő járat volt, volt chill-out zene, hangulatos fények, vicceskedő safety video; az egyetlen gond az volt, hogy kaja nem járt az utasokank, és venni a gépen csak bankkártyával lehetett, ami nekem ugye nem volt, így tic tac-on és vízen éltem, de nem panaszkodom:).
(A safety videó, ha valakit érdekel:)

Miután leszálltam, a főnök már a csomagkiadónál várt, bemutatkoztunk, beszélgettünk valamikről, furcsállta, hogy ilyen kevés cuccom van, aztán mondtam neki, hogy nagyon éhes vagyok, úgyohgy elmentünk egy subway-be, mert mondtam, hogy gyors kaját szeretnék, mert annyira éhes vagyok, aztán hazavitt, gyorsan körbemutatta a házat, elmesélte, hogy éjjel néha rájár 1-2 mosómedve a macskakajára, úgyhogy ne lepődjek meg, ha baromi hangos dorombolást hallok, aztán berendezkedtem egy kicsit, és aludtam. A gyerekek az anyukánál voltak Menlo Park-ban, ami kb 10-15 percre van innen kocsival. Másnap elindultunk kocsival San Francisco-ba, mert volt pár elintéznivalója, de még el se indultunk, csak felmentünk a freeway-re, erre le is állt, hogy ok, akkor mostantól én vezetek, hoppá. Nembaj, legalább nem paráztam rá a dologra, egész jól ment, csak annyiba kötött bele, hogy túl a jobb oldalán megyek a sávnak, meg egyszer 10 mph-val átléptem a sebességhatárt (mert azt hittem, hogy 75, nem 65), de visszalassultam, úgyhogy nem volt gáz. Tényleg minden ki van írva, mit hol hogyan szabad mennyivel, rengeteg a stop tábla, és nagyon alacsonyak a sebességhatárok, úgyhogy remélem nem lesz gond a vezetéssel. Elintéztük az elintéznivalókat, egy kicsit láttam a városból is, (ő közben végig magyarázott, hogy mi hol van, hova érdemes menni, meg ilyenek, de annyira koncentráltam, hogy akkor hirtelen semmi nem maradt meg a mondottakból), aztán hazajöttünk, neki vissza kellett mennie dolgozni még, én meg kockultam egy darabig, aztán alvás. Másnap kb háromnegyed 5-kor keltünk, mert elkísértem a Bay Breakers nevezetű futásra San Francisco-ba, ahova vonattal mentünk, mert hogy úgyse lesz parkolóhely (volt), úgyhogy korán kellett indulni, hogy 7-re, a 3. csoport rajtjára odaérjünk. Az igazi futók általában az első 2 csoportban indulnak, csak főnök túl későn jelentkezett, ezért csak a beöltözött emberek közé jutott hely neki. Már a vasútnál tömörültek az őrült és már hajnalban részeg diákok, úgyhogy az egész vonat út vicces volt, aztán amikor megérkeztünk, olyan volt, mintha egy fesztiválba csöppentünk volna bele, hülyébbnél hülyébb jelmezes figurákkal vonoltunk vagy 25 percet a startig, aztán elindultak. Én addig kicsit várost néztem, meg találkoztam Dettivel (a magyar lánnyal), aztán hívott főnök, hogy visszaért. Kicsit kivolt, mert már egy nagyon elszokott a futástól (kb 20 éve futott utoljára, és most újbol fel akarja tornászni magát a maratonra), és az sem segített a dolgon, hogy végig egy meztelen, köpenyes srác futott előtte.

Úton hazafelé felkészített a gyerekekre, meg elmesélte, miért nem szerették az előttem lévő csajt, úgyhogy kezdett a gyomrom a torkomban lenni az esti találkozás miatt. Miután hazajöttünk, vezettem egy kicsit a Pick Up-ot, amit a lányának vett, mert majd decemberben meglesz a jogsija, és mindenképpen akart egy piros Pick Up-ot. Mondta, hogy amikor a Prius-t vezettem, és néha lenyúltam véletlen, mert sebességet akartam váltani, már tudta, hogy menni fog ez a kocsi is (nem ment, de belejöttem). Aztán vacsorára elvitt főnökasszonyhoz és a gyerekekhez, hogy megismerkedjek velük, meg amúgyis meg kellet valamit beszélniük (mocskos anyagiak). A lány (Cat-15) körbevitt a lakásban, meg a szomszédságban, megmutatta a medencét, jakuzzi-t, a fiúk iskoláját, a legjobb FroYo-zót meg a legközelebbi Starbucksot, aztán visszamentünk az apartmanba. Bevonultak a szobájukba, a szülők meg a teraszon beszélgettek, én meg álltam a kutyával, mint egy hülyegyerek, úgyhogy gyorsan elővettem a csokikat amiket nekik szántam, bementme velük a fiúk szobájába, és rögtön rákaptak mind a hárman, osztogatták meg számolgatták meg kérdezgettek, hogy milyen, én meg közben meglestem mit néz a legkisebb a gépépn (Finn-12), és mondtam, hogy hadd nézzem én is, és akkor mondték, hogy akkor inkább nézzük a tévén, úgyhogy legalább onnantól nem kellett egyedül lennem a nappaliban, hanem közösen tévéztünk, milyen romantikus. Aztán apuka hazament, elkészítettük a vacsit anyukával, megkajáltunk, anyuka odaadta a kulcsot, és hazavitt. Este még kaptam egy kis beszédet, hogy legyek nagyon óvatos vezetésnél a gyerekekkel, mert volt olyan au pair, akitől 4 nap alatt meg kellett válniuk, mert balesetet okoztoo, és ezt nagyon szigorúan veszi a főnök, és hogy most neki a gyerekei az egyetlenek akik vannak, akármilyen hálátlanok is.

Folyt. köv. holnap/holnapután, csak dolog van, puszi mindenkinek!

Jóska menni Amerika

Üdv néktek az Újvilágból.
Még csak egy hete vagyok itt, de jó sok minden történt, viszont a felét valószínűleg már el is felejtettem, ennek ellenére 2 részletben fogom adagolni az eddig történteket, lustaságomból és időhiányomból kifolyólag. Kezdjük a repülőúttal. Mégegyszer köszi Áronéknak, hogy elvittek, és még parkolójegyet is váltottak, hogy rendesen elköszönjenek, meg mindenkinek, aki aggódott, meg telefonált, meg ilyenek, nem könnyítették meg a helyzetemet:), de jól esett. Átértem a check-in-eken, vettem Főnöknek egy pálinkát, Főnökasszonynak egy Unicumot, a gyerekeknek meg jó sok csokit. Aztán elkezdett vérezni az orrom ezerrel, pedig már jó ideje nem vérzett, de oda se neki. Elállt, beszálltunk, felszálltunk, kajáltunk (vmi vagdalt parízeres olajos trutyit sóspereccel), leszálltunk, ismét vérzett az orrom, megint elállt, megint felszálltunk, ettünk, ittunk, filmet néztünk, megint ettünk, ittunk, és kb 8 óra múlva már meg is érkeztünk New Jersey-be, ahol a Bostoni cuccos miatt kicsit ránkszálltak, bekísértek minket egy ilyen elkülőnítő szerűségbe (féltem, h megnézik a táskám, és észreveszik benne az alkoholokat, amiket állítólag nem lehet bevinni az országba, de semmi ilyen nem történt), várni kellett jó sokat, aztán megkérdezték minek jöttem, természetesen nem jött ki értelmes mondat a számon, de mégis átengedtek, úgyhogy királyság volt:). És nem vérzett az orrom.
Aztán egy helpdesk-nél rendeltettem magamnak SuperShuttle-t, és kb 1 óra múlva, baromi nagy dugókon és rossz utakon átívelve megérkeztünk a New Yorker hotelbe, ami egy-egy öblös köpésre van a Madison Square Gardentől, a Time Square-től, és az Empire State Buildingtől.  Itt megismerkedtem Dettivel, a másik magyar lánnyal, aki szintén San Francisco-ba jött (konkrétan a városba), egy magyar családhoz. Ő később elmondta, hogy az egyik ismerőse légi irányító, ezért direkt megkapta a Frankfurtba menő gépünk a rövidebb útvonalat, meg elsőbbséget. Aztán gyors eligazítás: szoba, szobatárs, program, reggeli/ebéd voucher-ek (és hogy adjunk borravalót! és volt, aki elfelejtett adni, és másnap a pincér szólt neki, h a borravaló nincs az árban, és adjon neki ma mindenképp, mert holnap nem szolgálja ki), van-e kérdés, nincs, találkozunk holnap. Én a 21.-en laktam egy cseh lánnyal, aki már előttem odaért, és egy aranyos üzenettel várt, h elment kajálni mert éhes, és alig várja, h találkozzunk. Aztán én is leléptem egy idő után, elsétáltam az utcánkon a Central Park-ig, ott a Ritz-Carlton előtt láttam egy csomó embert üres lappal tollal aláírásra várni, de nagyon kockáknak tűntek, úgyhogy szerintem vmi képregényrajzó vagy játékfejlesztő lehetett az áldozat. Később visszasétáltam a 5th Avenue-n, vettem vmit inni, aztán haza is mentem, már nagyon fáradt voltam, nem volt nagyon másra erőm. Találkoztam a szobatársammal, megölelt, mintha már évek óta ismernénk egymást, beszélgettünk egy kicsit, aztán jóéjszakát.

Kilátás a szobából

A következő napok nagyrészét a tanfolyam kötötte le, ahol sok fölösleges info mellett jónéhány hasznos dolgot is megtudtunk, 2 nagyonjóarc, vicces csaj tartotta az előadás/gyakorlat szerűségeket, "tanulók" kb 18-an voltunk, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Dél-Afrikából, Lengyelországból, Cost Rica-ról, meg még ki tudja honnan vegyítve. Voltunk várost nézni csoportosan és kisebb csoportokban is, metróztunk, beültünkk ide-oda, rengeteget sétáltunk, láttunk érdekes dolgokat, de nehéz ezeket leírni, lehetetlen átadni a hangulatot.

Central Park - nagyon durva, hogy egy erdőszerű
madárcsicsergéses teknősös zöld övezetben vagy,
és ha elnézel a fák fölött, ott magasodnak a felhőkarcolók.
Kicsit szürreális.

Hip-hopperek a metróban

A WTC tornyok helyett óriás lefolyók vannak, amik köré márványtáblába vésték az áldozatok neveit.

New York City Cops

A Staten Island ingyenes Ferry-ről megnéztük a Szabadság-szobrot is, de sajnos a szigetre nem mehettünk, mert az egész felújítás alatt állt a legutóbbi hurrikán miatt.

Manhattan a Ferry-ről. Milyen Ferry?

Az Empire State Building 86. emeletéről

Knicks meccsre készülve a Madison Square Garden előtt

Egy félresikerült metróleszállás miatt Harlemben is kikötöttünk véletlenül, szerencsére fényes nappal, aztán gyalogolhattunk legalább 15 percet, mire találtunk fehér embert. Fényképezni nem mertünk. Voltunk a Columbia Egyetemen is, ahol épp befejeződött a diplomaosztó, láttunk filmes klikkeket, rengeteget sétáltunk a Broadway-en, de még így sem fért bele minden az időnkbe, egyszer-kétszer még vissza kéne nézni. Többre nem emlékszem.

Aztán jó hamar elérkezett a péntek, amit nagyon nem vártam, kicsit szomorú volt, hogy ott kell hagyni a megszokott embereket, és találkozni kell elsőre a családfővel. Mit ne mondjak, régen izgultam ennyire, szívesen szálltam volna inkább fel egy Magyarország felé tartó gépre...